Ha helyi emberként gondolkodna azon, mit is „ízlelt” Bihor tavasszal, mit tudna ajánlani egy turistának vagy látogatónak, aki rajong a hely gasztronómiáért, amelyet tudni akar, minden bizonnyal a „vărzarul” vagy „vărzarea”, ún. a területről, először jutna eszembe.
Tűzhelyen vagy serpenyőben sült nagy pite, amely a névvel ellentétben nem tartalmaz káposztát, csak azt kínálja, amit a férfi házához közeli tavaszi kert kínál: saláta, zöldhagyma, zöld fokhagyma és kapor. Finoman apróra vágva és tehénsajtba „csomagolva”, „vegye ki”, ahogy a szakképzett vidéki háziasszonyok hívják, akik otthon is előállítják, egy tortának töltelékét képezik, amely csomagban hozza el a tavaszt. A főként húsra és húskonzervekre alapozott, főként húsra és konzervre alapozott, étrendben vagy hordóban konzervált burgonya után ez a pite a kóstolóhoz érkezik. A frissesség, a kulináris évszak változása az első jele annak, hogy a nyár gazdagságával zöldségfélék hamarosan jönnek, és hogy a szorgalmas emberek étrendje, amely nem vesztette el a kapcsolatot a földdel, amely táplálja őket, sokkal változatosabbá válik.
Nyilván könnyű ételnek tűnik, szinte lakto-vegetáriánusnak, de ne tévedjünk! A hagyomány szerint a sajttal és zöldekkel töltött csodálatos tésztakorong, ha serpenyőben készül, zsírban sütendő, ha száraz tányéron vagy kemencében készült, füstölt szalonnával kenhető, „klisével”. Az ínyencek számára megtakarító beavatkozás, a főzésének ezek a végső jegyzetei mély, füstös ízt kölcsönöznek neki, nem beszélve a kalóriabevitelről, amely erőt ad a munkához és mozgásra ösztönzi.
A Bihor vidékén tett zarándoklatok során ne habozzon, belépve egy paraszti háztartásba, és kérje meg a házigazdát, hogy vegyen részt egy ilyen ízlelő élményben. A következő rugók bizonyosan illatokban, ízekben és ízekben gazdagodnak!